A településünk bemutatásaTúristvándi Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Szatmári tájegységében, az Erdőháton, a Túr-folyó mellett található település.
Kölcse, Szatmárcseke, Tiszakóród, és Kömörő által közrefogott Szatmári Tiszahát területén helyezkedik el. Területe 1522 ha. A Túr 99 kanyarával öleli át 16 km hosszan.
Térkép
Természeti értékekben rendkívül gazdag.
A Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzethez tartozik a település külterületének 90%-a.
A külterületnek jelentős részét képezik a mocsarak és ecsetpázsitos rétek. Megtalálhatók olyan ritka növények, mint a tündérrózsa, a réti füzény, a sárga nőszirom. A Hortobágyi Nemzeti Park területéhez tartozik a hiedelem szerinti kuructemető, a tölgyesekkel határolt ősgyepes Rókás is. A Túr-folyó partját értékes, védett fasorok övezik. Az erdőterületek nagy részét tölgyesek, kisebb részét akácosok, valamint keménylombú fák borítják.
A Túrban csuka, harcsa, ponty, márna, kecsege, dévérkeszeg és egyéb halfaj él. Olyan ritka állatok is megtalálhatóak, mint a keresztes vipera.
Talaja: öntéstalaj.
A településen és közvetlen környékén az éghajlat mérsékelten meleg, mérsékelten száraznyarú, hideg telu éghajlati sajátosságok a jellemzoek. A napsütéses órák száma: 1950,a júliusi középhomérséklet 20-21 C, az évi középhomérséklet 9-10.5 C, a csapadék mennyisége: 650-700 mm/év. Az uralkodó szélirány az északi és déli.
Megközelíthető: A megyeközponttól, Nyíregyházától 105 km-re, közvetlenül a 491-es közúton Penyigéig, onnan alsórendű úton, Kömörőn át jutunk a faluba. A legközelebbi várossal, Fehérgyarmattal és a környező településekkel naponta autóbuszjáratok kötik össze. A nagyközségen közvetlenül vasútvonal nem halad keresztül, a legközelebbi vasútállomás Penyige községben található.
Története:
Túristvándiról Túr néven már van adat a Váradi restrumban, melynek eredetijét Kalán prépost, a királyi udvari jegyzo készítette. Az eredeti kézirat a pannonhalmi Szent Benedek levéltárban volt őrizetben, II. Géza király idejébol, az 1142 évből keltezve. A település a Szente-Mágócs nemzetség birtokaihoz tartozik. A Szente - Mágócs nemzetség, mely az onogur törzsből származott, az Ond földjéről, Csongrád környékéről költözött Szatmárba. Fő lakó és temetkezési helye Czégény volt. Ők telepítették a 100%-os magyarságot birtokaikra a XI. században. 1181-ben még csak predium, azaz néhány jobbágyból álló kistelep volt. A Czégényi Monostor birtokaként említik először, a XII. században, nevét Istvándira változtatták a Kölcsei nemzetség fiáról. 1315-ben a Kölcsey család birtoka volt, 1344-ben I. Lajos adta vissza a hűtlenség miatt elkobzott Istvándit a Kölcseyknek. Ettol kezdve általában a Kölcsey és a Kende családok voltak a földesurai, de 1512-ben már a Perényieknek is volt benne részük. A Perényi család birtokrésze a XIX. századra is megmaradt, majd eladták gr. Károlyi Józsefnek. 1908-ban veszi fel a Túristvándi nevet megkülönböztetésül a határában folyó Túr-folyóról.
Lakosai a középkorban magyarok voltak, csak a későbbi századokban települt meg a községben jelentéktelen számú idegen /román / népelem. 1839-ben 360 lakosa volt.
Közigazgatásilag Istvándi 1860-tól a Szamosközi, 1870-től a Fehérgyarmati első járáshoz, 1876-tól a Fehérgyarmati járáshoz tartozott. A XX. század elejétől a Fehérgyarmati járás községe. 1924-tol a Kömörői Körjegyzoséghez tartozott. 1983-tól községi közös tanács társközsége, tanácsának székhelye Szatmárcseke volt. 1989. július. 1.-tol Fehérgyarmat városkörnyéki községe, 1991-tol önálló. 1995. évi közigazgatási besorolása: Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében független polgármesterrel és független képviselo testülettel rendelkezo község.2004. január 1-től a Túristvándi - Kömörő Községek Körjegyzőségének székhelye.
Túristvándi jelképei: címere és zászlaja.
Túristvándi község számára tervezett címer a feudális kori községi pecsétnyomó ábráján alapul. Külön mezőben van a tölgyfa és külön mezőben az ekevas-csoroszlya. A címer két kiegészítő elemet tartalmaz a pecsétábrához képest: a helyi jelentoségű vízimalmot, illetve a természeti környezetre utaló halat.
Túristvándi büszkesége az ipartörténeti szempontból egyedülálló vízimalom.
Már 1315-ben a Kende féle levéltári anyagok is megemlítik létezését Istvándiban, de a jelenleg is működőképes malom ősét a Mária Terézia korából való 1752-es levéltári anyagokhoz kötik.
A vízimalom szerkezete, épülete:
Népi stílusban épült, alulcsapós, három hajtókerekes épület. Az épület belsejét 11 ablak világítja meg. Kívülről 3 erkély díszíti, melyekről csodálatos kilátásra van lehetőség a környékre és a folyócskára. Teteje fazsindellyel fedett, melyen két torony található. Az épület déli oldalán találhatók a kerekek, a víziláda és a duzzasztó zsilip, mely szerkezetek a malom "lelke". 1927-ben Ganz hengerszékek kerültek beszerelésre, melyek által a gabonák őrlése jobb minőségűvé vált.
